Sziiasztook!!!! Ezer bocs a késésért, de elég sok minden közbe jött... :(( Ráadásul még ihletem sem volt... De most itt vagyok ezzel a fejezettel :DD A következőket már előre láthatólag hetente hozom :D Köszönöm a kommenteket és a feliratkozásokat is ... :) Tudom, hogy rövidke lett a rész, de a kövit hamarabb fogom hozni!! :D
#Britannie szemszöge#
Mielőtt beléptünk volna a sátorba megfogta a derekam, megfordított és a fülemhez hajolt.
-Britannie Parker.....-suttogta
-Igen?- ekkor már a szemébe néztem.
-Nem tudom.
-Jó.- nevettem el magam- vissza megyünk mielőtt felzabálják az összes kaját?
-Ja persze.
Szépen lassan odasétáltunk az asztalainkhoz. Az emberek nagy része még táncolt. A tánctér úgy nézett ki, mint egy paletta. Különböző színek keveregtek mindenhol.
Az esküvő rendben lezajlott. A végén már alig álltunk a lábunkon, amint felértem a szobámba csak befeküdtem az ágyba és már aludtam is ....
Reggel... khm akarom mondani délután 1-kor, még a tegnapi ruhámban enyhe fejfájással ébredtem a padlón. Hasonlóan, mint egy zombi, aki éppen a sírjából lép ki feltápászkodtam a hűvös padlóról és kivánszorogtam a fürdőbe.
Mikor végeztem minden reggeli teendőmmel elmentem összepakolni. A fél 7-kor induló gépig még volt egy csomó időm, így elindultam a halba, hogy megnézzem van-e valami jó program, amivel eltölthetem az időmet.
#Logan szemszöge#
Éppen a liftből léptem ki valami elfoglaltság után nézve, mikor megpillantottam Britannie-t a recepciós pult mellett ácsorogni, miközben gondolom a programokat nézte.
-Jóreggelt csajszi!!!-ekkor már pár méterre voltam tőle. Ő egy kecses mozdulattal megfordult és vissza intett.
-Mi jót csinálsz a gép indulásáig?-kérdeztem, miközben odaálltam mellé.
-Még nem tudom.. éppen valami jó program után néznék, de egyik sem fér be az időbe.
-Akkor ez esetben lenne e kegyednek kedve eljönni velem egy piknikre?
-Szíves örömest uram!-nevette el magát. Azt hiszem többször is bevetem ezt a magázódást.
Megbeszéltük, hogy egy fél óra múlva a bejáratnál találkozunk, addig mindkettőnk összeszed valami ételt, italt vagy felszerelést a piknikhez.
Pontosan 2-kor ott volt mindkettőnk és elindultam egy közeli parkba. Nem az a megszokott kis nyugalmas park, de piknikezésre pont megfelel.
Leterítettük a plédet, én kiraktam két tányért és középre egy piknik kosarat. Igazán úgy sikerült, mintha egy igazi amerikai filmből vágták volna ki.
A kis kikapcsolódásunk nagyon jól sikerült. Elmondtuk egymásnak az élettörténetünket, hobbijainkat stb., jókat nevettünk.
-Ez volt életem egyik legjobb piknikje!-sóhajtott Britannie mikor összepakoltunk.
-Nekem is!-dobtam fel a hátamra a táskát.
Szép lassan elindultunk vissza a szállodába, de a szerencsémhez méltóan elkezdett esni az eső. A dzsekimet bár odaadtam Britannie-nak nem sokat lendített a helyzeten, hisz alig egy perc alatt így is bőrig áztunk, míg eljutottunk egy fedett helyre.
-Nézd süt a nap-mutatott az égre- szivárvány lesz-mosolygott. Nemsokára elállt az eső és az égen gyönyörű szivárvány rajzolódott ki. Mi kimentünk a járdára és "kicsit" vizesen néztük a szivárványt. Bár nem tudom, hogy mi lehetett benne olyan izgalmas, hisz nem szokatm ilyeneket csinálni, de abban az adott pillanatban ez csak úgy jött....
#Britannie szemszöge#
Csak néztük a szivárványt, amikor Logan megfogta a kezem, én pedig lassan felé fordítottam a fejem majd belenézte csodálatos barna szemeibe és megszorítottam a kezét. Megvillantotta csodálatos mosolyát én pedig gy éreztem, hogy a föld menten kicsúszik alólam. Visszamosolyogtam rá.
Megfogta a derekam és egyre közelebb hajolt, mikor már csak pár centiméter választott el minket egy fülsiketítő hang zavart meg minket, mire elengedtük egymást és visszamentünk a járdára.Így az utat szabaddá téve, az autónak, ami mint egy rakéta, úgy indult tovább.
-Hol is tartottunk?-kérdezte, mire a pillangók a gyomromban megint repkedni kezdtek, mit pár másodperccel ezelőtt.Alig bírtam megszólalni, de hogy ne tűnjek túl szerencsétlennek pár szót kipréseltem magamból:
-Hát nem is tudom... emlékeztess!!-mosolyodtam el!
Most már nem habozott.Megfogta a derekam, közelebb húzott magához és megcsókolt. Gyengéden mégis szenvedélyesen.Élvezetem ezt a pillanatot, azt akartam, hogy ne érjen véget. Átkaroltam a nyakát, mire ő bele mosolygott a csókunkba. Ezt a pillanatot egy telefon csörgés zavarta meg.
-Basszus! Már nem lehet az embert békén hagyni?!-közben már kotorásztam a táskámban a kis szerkezet után. Mindezt Logan mosolyogva figyelte.
Végre megtaláltam a csörgő szerkezetet, majd felvettem.
-Igen?-sóhajtottam.
-Hol vagytok a gép 20 perc múlva indul és ki tudja mekkora dugó lesz az utakon!!
-Jól van már úton vagyunk! 2 perc és ott vagyunk!
-Oké siessetek! Szia Britannie!
-Szia James!-azzal letettem a telefont és a zsebembe csúsztattam- Siessünk mert lekéssük a gépet!
-Igenis kapitány!-szalutált Logan, mire elnevettem magam.
Azzal gyorsított tempóban siettünk vissza a hotelbe, az idő kezdett melegedni, de még nem volt az az igazi hőség, pont jó volt. A nap néha előbukkant néha eltűnt egy felhő mögött.
Nem telt bele 3 percbe mire visszaértünk. Én a bejárati ajtótól egészen a liftig sprinteltem, ahol őrülten kezdtem nyomogatni a hívógombot, de így is 1 percig kellett várnom. Eközben Logan is utolért így együtt szálltunk be.
Beérve a szobámba még egyszer ellenőriztem, hogy nem hagytam e ott semmit, aztán a bőröndömet megfogva siettem le a többiekhez, akik szerintem már csak rám várnak.
Rekord idő alatt kiértünk a reptérre, ahol nagy volt a nyüzsgés. Bejelentették, hogy a gépünk 1 óra késéssel indul, így a becsekkolásnál is egy csomót kellett várnunk.
Este 8-kor szálltunk fel a gépre. Logan a mellettem lévő székre ült kitúrva onnan az egyik koszorúslányt, aki így Kendall mellett kapott helyet.
Az út elején egymáshoz sem szóltunk én a felhőket néztem, ahogyan elhagyjuk őket és néha láttam, ahogyan elszállunk egy város vagy éppen egy erdő felett. Végül én törtem meg a csendet, egy kérdéssel, ami már egy ideje érik bennem.
-Logan?
-Igen?-fordult felém és belenézett a szemembe.
-Most mi öm...
-Együtt vagyunk?-fejezte be a mondatom.
-Ez lenne az én kérdésem is.-motyogtam.
-Együtt-mondtok egyszerre, de úgy hogy csak mi halljuk. Megfogta a kezem, én pedig a vállaára hajtottam a fejem. Gondolom elaludhattam, mert arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcom.
-Csipkerózsika megérkeztünk-mosolygott rám.
-Oké!
A reptérről Logan vitt haza. Segített felcipelni a bőröndömet és egy ,, holnap találkozunk'' meg egy búcsúcsók után elindult haza.Felsiettem a szobámba, elintéztem az esti teendőimet, aztán csak arra marat erőm, hogy bevágódjak az ágyamba és aludjak egy nagyot...
Hajnali 4 fele arra ébredtem, hogy valaki ész nélkül nyomkodja a csengőt. Még hagytam hátha befejezi, de mivel ez a valaki elég kitartónak bizonyult, ezért szép lassan kikászálódtam az ágyból, felvettem a mamuszom és levonszoltam magam a lépcsőn.
-Jövök már!! Bárki is az ha még egyszer megnyomja a csengőt lelövöm!-ordítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése